Leírás
Az agykutatók nagyon sokáig onnan tudtak feltételezéseket tenni különböző agyi területek kapcsolatáról, hogy az egyiket ért sérülés a másikra is hatással volt. A XX. században állatkísérletekben elektromos ingerléssel kicsit direktebb információkhoz is jutottak ezekről a kapcsolatokról. Később elektronmikroszkópos technikákat alkalmaztak egy-egy idegsejt axonja lefutásának meghatározására: fémion tartalmú anyagot injekcióztak be élő állati idegsejtbe, és a fémionok megfestették a hosszú axon nyúlványt is. Ezzel a módszerrel sikerült a 80-as években a Caenorhabditis elegans nevű fonálféreg mind a 302 darab idegsejtje kapcsolatait feltérképezni. A mai napig ez az egyetlen élőlény, amelyre ez a gráf ismert: a gráf csúcsai az idegsejtek, két csúcs éllel van összekötve, ha a két idegsejt kapcsolódik egymáshoz. Hatalmas erőforrásokat áldoztak az ecetmuslica agyi kapcsolatainak feltérképezésére, a mai napig sikertelenül, pedig annak csak 100 000 neuronja van. Az embernek 80 milliárd neuronja van, így a sejtszintű agygráf feltérképezése esélytelen. Azonban diffúziós MRI-vel egy sokkal durvább, ma mintegy 1000 csúcsú agygráf felépíthető: itt a csúcsok a szürkeállomány 1-1,5 négyzetcentiméteres területeinek felelnek meg, és két ilyen területnek megfelelő csúcsot éllel kötünk össze, ha a diffúziós MRI-re alapozott eljárás kapcsolatot talál köztük.
Az előadásban néhány eredményünkről beszélünk: a férfi és a női agyak között talált nagyon karakterisztikus különbségekről, a Budapest Reference Connectome Szerverünkről, és az ennek segítségével felfedezett Consensus Connectome Dynamics nevű jelenségről, és ennek számos következményéről.