A Rényi kutatói közül is többen aláírták már a Leideni Deklarációt, amelynek jelentősége túlmutat a matematika területén.
A Leideni Nyilatkozat a Mesterséges Intelligenciáról és a Matematikáról (Leiden Declaration on AI and Mathematics) egy 2026 júniusában kiadott állásfoglalás, amelyet a témával foglalkozó, nemcsak matematikus tudósok egy tágabb nemzetközi csoportja fogadott el. Az egyeztetési folyamat a hollandiai Leidenben kezdődött el. A Leideni Deklaráció a mesterséges intelligencia kutatási célokra történő használatával kapcsolatosan fogalmazza meg az aktuális kihívásokat, és segít eligazodni is. Elsősorban a matematikai kutatásokra alapozva tartalmaz ajánlásokat, de már az előszóból kiderül, hogy a dokumentum nemcsak matematikusok számára íródott, és a szélesebb társadalom tagjainak is szól. A 10 országot képviselő és nemcsak az állami, hanem a versenyszférából is érkezett mintegy 60 szakember: kutató matematikusok, számítástudósok, filozófusok, történészek és társadalomtudósok rendszeresen konzultáltak az elmúlt 8-9 hónapban, majd konszenzusos javaslatként fogalmazták meg a 11 oldalas nyilatkozatot.
| A nyilatkozat alapgondolata, hogy a matematika nem pusztán tételek előállításáról szól, hanem emberi megértésről, a bizonyítások átláthatóságáról, valamint arról, hogy a kutatók felelősséget vállalnak eredményeikért. A mesterséges intelligencia (MI) új lehetőségeket kínál, de közben ezek az alapelvek sérülhetnek, ha a technológiát kritikátlanul alkalmazzuk. A dokumentumot teljes terjedelmében ITT lehet elolvasni |
„Nem kompromisszum, hanem közös nevezős vélemény született, ami nem egy megkésett reakció vagy segélykiáltás, sokkal inkább ébresztőnek szánjuk” – hangsúlyozza a renyi.hu kérdésére Bryna Kra, a Northwestern University professzora, az Amerikai Matematikai Társaság korábbi elnöke, aki az előkészítő munkacsoport tagja. „Itt az ideje, hogy ezekkel az ügyekkel elkezdjenek foglalkozni a matematikusok, mert a kutatási területünk gyorsan változik, és ha szeretnénk beleszólást abba, hogy mivé válik, akkor nem hallgathatunk tovább."
"10 év múlva biztosan, de vélhetően már 5 év múlva is teljesen más lesz, amit egy matematikus csinál. Nehéz jósolgatni az időkeretekről, de a változása vitathatatlan. El kell döntenünk, hogy mit akarunk. Nagyon sokan nyilvánítanak hangosan véleményt, akik azonban nem matematikusok, hanem túlnyomórészt olyan cégek hangadói, amelyeknek befektetéseik, így üzleti érdekeik vannak. Nekünk is van érdekünk, de a matematikai közösség nem hangos, néha nem is képes a hangját hallatni. Ennek a deklarációnak az egyik jelentősége, hogy ez a matematikusok közös hangja, hogy minket be kell vonni a döntéshozatali folyamatba, és az értékek megőrzésébe, illetve kialakításába is. A Leideni Deklaráció egy különleges és széles körű együttgondolkodás eredménye.”
 Bryna Kra amerikai matematikus, a Northwestern Egyetem professzora. Kra 2023 és 2025 között az Amerikai Matematikai Társaság elnöke volt.Tagja az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának és a Nemzeti Tudományos Akadémiának. PhD-fokozatot a Stanford University-n szerzett, majd több posztdoktori kutatói állást követően 2000-ben a Pennsylvania State University oktatója lett. 2004-ben csatlakozott a Northwestern University-hez. 2009 és 2012 között a Matematikai Tanszék vezetője volt. Kutatási területe az ergodelmélet és a dinamikus rendszerek elmélete, különös tekintettel a kombinatorika és a számelmélet által motivált problémákra. A közelmúltban Magyarországon is járt a Rényi egyik nyári rendezvényén. (kép: Northwestern University) |
A Leideni Nyilatkozat nem az MI elutasítására szólít fel, hanem arra, hogy a matematikai közösség tudatosan őrizze meg azokat az alapértékeket, amelyek a matematikát „megbízható és értékes” tudományággá teszik. Összeállítói nem tiltást sürgetnek, hanem felelős használatot.
„Tavaly szeptemberben kezdődött a munka egy személyes megbeszéléssel Leidenben – idézi vissza Bryna Kra professzor. Aktív kutatómatematikusok mellett, akik közül volt, aki használ MI-t, míg mások nem, számítástudósokkal, egyrészt elméleti kutatókkal, másrészt olyanokkal, akik fejlesztettek és használnak is mesterséges intelligenciát, illetve matematikatörténettel foglalkozó történészekkel, valamint filozófusokkal. Úgy hívtuk ezt, hogy Mechanization of Mathematics (kb. a matematika gépesítése – szerk.). Nem úgy szervezték, mint általában a tudományos találkozókat szokták, hogy frontális előadások vannak, majd kérdések, a szünetben pedig eszmecsere, hanem a rövid előadások után számos ún. breakup session és munkacsoport alakult a konkrét témák megtárgyalására. Nagyon különböző munkacsoportok voltak, köztük policy issues (irányelvek és szabályozási kérdések) témakörrel foglalkozó is. Ott vetődött fel a Deklaráció ötlete. Az első időszakban csak egy rövid, legfeljebb kétoldalas dokumentumban gondolkodtunk. De a következő 8 hónapban rendszeresen összejöttünk online, és az első ötlet sokat formálódott, miközben folyamatosan kerestük a konszenzust."
"Utólag is úgy látom, hogy nem kompromisszumos, hanem konszenzusos dokumentum született. Voltak nehéz egyeztetések is, és amit alkottunk, az a közös munka és a fontos pontokban elért egyetértés eredménye. Sokkal jobb lett, mintha egyikünk írta volna meg az egészet. Különféle nézőpontok ütköztek arról is, hogy mi fontos, hogy belekerüljön, és miért. De minden pontot mély és részletes eszmecsere előzött meg”.
A nyilatkozat a matematika alapértékeiként nevezi meg a bizonyítás és a megértés elsődlegességét, mondván, a matematikai bizonyítás nemcsak azt mutatja meg, hogy valami igaz, hanem azt is, hogy miért igaz. Mindez a matematika tudományos integritását támasztja alá. Ugyanilyen hangsúlyos a dokumentumban a szerzőség és a felelősség kapcsolata, azaz, hogy az eredmények konkrét kutatókhoz köthetők, akik felelősséget vállalnak helyességükért. Végül alapérték az átláthatóság és az ellenőrizhetőség, mert a matematikai érvelésnek elvileg bárki számára ellenőrizhetőnek kell lennie, nem függhet szabadalmaztatott vagy bármi okból hozzáférhetetlen eszközöktől. „A matematika nem csupán kutatási eredmények összességét hozza létre, hanem megértést, tisztánlátást és szakmai ítélőképességet is azokban a matematikus közösségekben, amelyek e tudást – gyakran saját, autonóm módon irányított kutatásaik keretében – alakították ki. Ez a szakértelem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a matematikát hatékonyan alkalmazzuk, és ahhoz is, hogy új, valóban jelentős kutatási kérdéseket tudjunk megfogalmazni. A tudományterület egyik legfontosabb erőssége hosszú ideje az, hogy a kutatás irányait és az azok követésére szolgáló módszereket autonóm módon alakítja” – olvasható a dokumentumban.
A nyilatkozat alkotói szerint a mesterséges intelligencia közelmúltbéli fejlődése e felsorolt értékek mindegyikét veszélyezteti, ráadásul gyakran aránytalanul sújtva az egyetemi hallgatókat és a pályakezdő matematikusokat, ezáltal kockáztatva a tudományterület hosszú távú jövőjét is.
„A realitás az, hogy a matematika mára a magáncégek célpontja, és arra használják, hogy bizonyítsanak vele tényeket, mert a matematikára történő hivatkozásokra odafigyel a társadalom – magyarázza Kra professzor. Mi több, a sajtóban gyakran lehet olvasni, hogy a matematikai kutatásoknak befellegzett. Ez nem is lehetne messzebb a valóságtól. Az MI új eszköz, amely egyre szélesebb körben használatos, de a matematikai kutatások nem értek véget miatta. Ehhez az új eszközhöz alkalmazkodnunk kell. De nincs vége, ez hamis közelítés” – szögezi le a professzor asszony.
A Leideni Deklaráció a legfontosabb veszélyekként sorolja, hogy (1) a jelenlegi automatizált technológiák hihetőnek tűnő, ám megbízhatatlan (vagy akár hibás) érveléseket képesek előállítani, amelyeket nehéz megkülönböztetni a helyes matematikai bizonyításoktól. Ez nemcsak az informális érvelésekre igaz, hanem a formalizációkra is. (2) Azok a technológiák, amelyek nagymértékben támaszkodnak a publikált matematikai közjavakra, aláássák a hagyományos hivatkozási rendszert. A publikált műveken betanított modellek gyakran nem tüntetik fel megfelelően azokat az emberi alkotásokat, amelyek szintézisét felhasználják. Számos jelenlegi modell emellett olyan adatokra épít, amelyeket eredetileg nem mesterséges intelligencia alkalmazására szántak, vagy egyszerűen sérti a szerzői jogok védelmét. (3) A mesterséges intelligencia használata – és ezzel együtt az általa kezelhető problémák köre – torzíthatja a felvételi, finanszírozási és elismerési mechanizmusokat, és hátrányosan érinti azokat a kutatókat, akik vagy nem férnek hozzá ezekhez a technológiákhoz, vagy nem kívánnak olyan szervezetek által ellenőrzött technológiákat használni, amelyek értékrendjével nem azonosulnak (a drága, nagyvállalati MI-rendszerekkel). (4) Ugyanígy veszélyes az automatizált eszközök jelentőségének túlhangsúlyozása és azoknak a korábbi emberi hozzájárulásoknak az alulértékelése, amelyek e technológiák működését lehetővé tették. Egyre többször előfordul és félrevezető, hogy egyes konkrét matematikai feladatok teljesítését kereskedelmi termékek általános következtetési képességeinek alátámasztására használják. (5) A technológiai vállalatok egyre növekvő szerepvállalása a matematikai kutatásban annak kockázatát hordozza, hogy a kutatási kérdések kiválasztásában egyre inkább az automatizált matematikai módszerekkel való kezelhetőség, és nem a szakértői megítélés szerinti mélyebb tudományos jelentőség válik meghatározóvá. Ez az átalakulás nemcsak a kutatók autonómiáját fenyegeti, hanem magának a matematikai kutatásnak a terjedelmét és mélységét is befolyásolja, így a matematika autonómiáját is veszélyezteti.
Hogyan orvosolnák a nyilatkozat készítői a fent leírtak nyomán kialakult helyzetet? A dokumentum ajánlásokat tartalmaz a matematikus kutatóknak, a kutatói szervezeteknek, a kutatásfinanszírozóknak, valamint az MI rendszerek előállítóinak.
| A kutatóknak egyebek mellett javasolja az MI használatának nyílt feltüntetését a publikációkban; az emberi felelősség megőrzését az eredmények szerzői jogait, véleményezését tekintve; a nyílt, ellenőrizhető és igazságos kutatási infrastruktúrák támogatását, akkor is, ha ez az eredmények késleltetésével jár; és akár az etikai következmények vállalását. „A matematika olyan technológiák létrejöttéhez járult hozzá, amelyek sok ember mindennapi életét javították, ugyanakkor alkalmazásai szerepet játszanak a hadviselésre, az elnyomásra, a tömeges megfigyelésre és a demokrácia aláásására szolgáló technológiák fejlesztésében is. Kutatásod etikai következményeit képességeidhez mérten a lehető legalaposabban mérlegeld, és szükség esetén lépj vissza az ártalmas megbízatásoktól. Csak olyan külső partnerségeket vállalj, amelyek tiszteletben tartják a jelen Nyilatkozatban megfogalmazott értékeket” – tanácsolják az alkotók. A szervezeteknek pedig azt ajánlja, hogy a Deklaráció értékeivel összhangban hozzanak döntéseket szakmai irányokról és kutatástámogatásokról. A döntéshozóknak és szakpolitikusoknak egyebek mellett azt javasolja, hogy kérdezzék meg a matematikusokat, alkossanak MI iparági szabályozást és szélesítsék a társadalmi hozzáférést az MI rendszereihez, illetve a használattal kapcsolatos információhoz. Az ipari szereplőket arra biztatják, hogy tegyék lehetővé a matematikusoknak a lelkiismeretük szerint döntést, és tegyék átláthatóvá a gyártói prioritásaikat. (ITT legörgetve lehet elolvasni a javaslatokat.) |
A fenti gondolat egyébként messze túlmutat a matematikán: könnyen alkalmazható a tudomány egészére, az oktatásra, sőt a mesterséges intelligencia társadalmi használatáról szóló vitákra is. „Meggyőződésem, hogy nagyon sok megállapítás, amit leírtunk, más tudományágakra, sőt a tudományon túl, a társadalomra ugyanúgy érvényes – teszi hozzá Kra prof. Nemcsak a matematikai kutatásokat érintettük, hanem pl. az oktatást is, a kutatómunkát általában és a cikkek közzétételekor használt mesterséges intelligencia kérdéskörét is. Azt gondolom, hogy ez a dokumentum pont azért kelt ekkora visszahangot, mert az oktatói és kutatói, vagy akár a matematikatörténeti munka nagyon széles spektruma mentén tartalmaz kijelentéseket”– hívja fel a figyelmet a professzor, majd felteszi a kérdést:
„Minden jól csináltunk? Persze, hogy nem! Lesz folytatása, akár módosítása a dokumentumnak? Remélem, hogy igen. Utazom Európában is, és amit látok a nemzetközi matematikai közösségben, hogy valóban elkezdtek a deklaráció felvetéseiről beszélni. Aláírók és olvasók is egyaránt mondták nekem, „akkor most visszaviszem a tanszékemre vagy a kutatóintézetembe, és megbeszéljük a tartalmát, illetve hogy mit kell csinálnunk”. Ezt sikernek és jelentős hatásnak tekintem. Nem kell minden pontban egyetértenünk. Az kell, hogy átlássák: ezzel most törődni szükséges, és nekünk, matematikusoknak kell kézbe venni az irányítást ahelyett, hogy csak úsznánk az árral” – erősíti meg.
Két konkrét példával illusztrálja az alkotók nézőpontját. „1. Radikálisan változik pl. az, hogy mit jelent egy cikk szerzőjének lenni. Most mást gondolunk mi, és mást sok kiadó, sőt kiadók egymáshoz képest is, arról, hogy mit, milyen MI-használatot kell feltüntetni. Amit mi akarunk, azt el kell juttatni a kiadókhoz, egységesíteni kell a szándékainkat, hogy mit tartunk elfogadhatónak. 2. Az MI megoldott matematikai problémákat, igen, ezek nyitott problémák voltak. De nem önállóan oldotta meg ezeket, hanem a matematika hihetetlenül gazdag szakirodalmát használta, újszerű összefüggéseket talált meg, amelyeket az embernek eddig nem sikerült, új megoldásokat javasolt. De látni kell, hogy egy bizonyítás nem lehet érdekes, ha az emberek nem tudják megérteni és megmagyarázni. Akkor nem segítség. Ez jól mutatja, hogy az emberek szerepe is változni fog. A magyarázatban részt kell vállalniuk, és módokat találni az oktatásukra is. Mi még enélkül nőttünk fel, de ez nem igaz a mai középiskolásokra, nekik nincs meg az a „luxusuk”, hogy hosszan törjék a fejüket egy problémán, a zsebükben ott lesz egy rendszer, ami válaszol helyettük és nekik.”
Bryna Kra professzor arra számít, hogy más tudományterületek képviselői is elő fognak jönni hasonló deklarációkkal, ki-ki a maga területén. A jogi területről konkrét ismeretről számol be. „Dolgoznak ilyenen, hiszen a jogászokat is nagyon erőteljesen érintik az MI használatával kapcsolatos fejlemények. Jelenleg gyors változásokat élünk meg, de nekünk az a feladatunk, hogy alkalmazkodjunk, és megfogalmazzuk, amit szeretnénk. Ez a Deklaráció erre tesz kísérletet.”
Újra megemlíti, hogy az aláíróktól sem azt várják, hogy teljes mértékben, minden szóval egyetértsenek. „Senkit nem győzködünk, hogy írja alá, és van véleménynyilvánítási lehetőség is. Mégis bátorítok mindenkit, hogy írja alá, mert a matematikusok közösségének véleményegyesítése az MI használat körül nagyon fontos lenne. Tudjuk, hogy a mi érdekeink nem azonosak sem a nagy cégek, sem a kormányzatok érdekeivel. Ezért is kell konszenzust felmutatnunk. A Rényi véleménye is nagyon számít. Egyrészt itt rengeteg külföldi is megfordul. Másrészt a magyarországi matematikai kutatásoknak a Rényi a központja. Irányt mutat a következő generációs kutatóknak és hallgatóknak. Ami azt illeti, az én hallgatóim nagyon lelkesek, érdeklődők és szinte meghatottak voltak, hogy valaki gondolt az ő jövőjükre. Mert őket ez már nagyon erősen fogja érinteni.”
Bryna Kra elmondta még, hogy már júliusban találkozik a munkacsoportjuk a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson Philadelphiában, hogy megbeszéljék a következő lépéseket. De egyelőre úgy látják, hogy minimum egy évig még nem változtatnak a dokumentum szövegén. „Ám a változások sebessége okán a munkát, a közös gondolkodást nem lehet abbahagyni” – rögzíti.
A Leideni Nyilatkozat legfontosabb üzenete, hogy az MI hasznos eszköz lehet a matematikában, de nem válthatja fel az emberi megértést, a felelősséget, az átláthatóságot és a tudományos közösség normáit. A matematika – a nyilatkozat szavaival – „mélységesen emberi vállalkozás” marad.
A Deklaráció hivatalos és formális támogatását máris a legnagyobb szervezetek és a legtekintélyesebb matematikusok nyilvánították ki. Köztük van a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU), a Max Planck Matematikai Kutatóintézet és Terence Tao is (a támogatók névsora ITT nézhető meg). Az Amerikai Matematikai Társaság (AMS) pedig több helyen is publikálta, és a szeptemberi folyóiratában (Notices of the American Mathematical Society) is szerepelteti. A megjelenés óta a Rényi Intézet néhány szenior munkatársa, köztük akadémikus és kutatóprofesszor is aláírta.
Ősszel az MTA Matematikai Tudományok Osztálya, a Rényi Intézet és a Bolyai János Matematikai Társulat egy közös rendezvényt tervez a hazai szervezetek és kutatók számára javasolt irányelvek megvitatására a Leideni Deklaráció nyomán.
