„A Rényi Intézet különleges hely, például azért, mert egy olyan szellemi műhelynek is otthont ad, ahol elméleti és gyakorlati kutatók együtt dolgoznak a mesterséges intelligencia hátterének kutatásán. Ez a többféle agyat és szakembert játékba hozó megközelítés persze különleges interakciókhoz vezet, de az érdekességen, az izgalmon és a szépségen túl gyakorlati oka is van: az AI annyira új terület, hogy nem tudni, melyik matematikai ág kapcsolódik hozzá szorosan” - olvasható a Szegedy Balázzsal készült interjú felvezetésében.
Az Index újságírója bemutatja a Rényi Intézetben működő, mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatócsoport munkáját:
„Szegedy Balázs kutatóteamje 2016-ban kísérleti csoportként indult néhány emberrel, mára több mint húsz tagot számlál különféle kutatási területekről. Ezek között olyan is akad, amelynek látszólag nincs köze a mesterséges intelligenciához, de a közös matematikai háttér révén mégis meglepő kapcsolatokra derül fény. A fókuszban olyan témák állnak, mint az egészségügyi és energetikai felhasználások, de azt is kutatják, hogyan lehet az érvelést AI-jal támogatni, illetve lehetnek-e ebben a gépek olyan jók, vagy akár még jobbak, mint az emberek. A kutatótól megtudjuk, hogy az AI háttere egy konkrét matematikai keretrendszer, amely a Newton és Leibniz által kidolgozott differenciálszámításon alapul. A kérdés, vajon találhatók-e matematikai összefüggések a nagy rendszerekben, és ezek segítségével hogyan lehet leegyszerűsíteni őket...” - az interjúban további izgalmas információk derülnek ki a Rényiben folyó munkáról.
A kutatásokkal kapcsolatban a következő témák kerülnek szóba: Mi az AI matematikai háttere? Miért nem értjük, ha mi alkottuk? Hiba-e, ha emberként kezeljük a gépet? Milyen filozófiai kérdések kapcsolódnak az AI-hoz? Hogyan érti meg egyre jobban a világot a mesterséges intelligencia? Továbbfejlesztheti-e érzelmeit az AI? Ez utóbbi kérdésre például ezt válaszolja Szegedy Balázs: „Az AI letapogatja a minket körülvevő intellektuális teret, és magas szintű összefüggéseket talál benne. Ebben segítik az általunk létrehozott írásos és más anyagok, a tudás, amit már ismer, de hogy ez oda vezet-e, hogy valóban érezni fog, az nem nyilvánvaló. Az biztos, hogy úgy tűnik, mintha érezne, hiszen erre tanítjuk. Képzeljünk el például egy színészt, aki eljátssza, hogy szerelmes, és a darab idejére elhisszük neki, de a tudatunk egy szegletében tudjuk, hogy ez nem igazi érzés.”